Az energiamérleg valódi fizikai törvény, de a test nem lineáris gép: hormonális, idegrendszeri és szezonális alkalmazkodások védik az energiaraktárakat. Evolúciósan a hosszú nappalok és meleg időszakok a raktározást, a hideg és rövid nappalok az energia mobilizálását segítették. Ezt a ciklust a fotoperiódus, a melatonin–leptin jelzés, a barna zsírszövet aktivációja, a hőmérséklet és a mikrobiota szezonális változásai irányították. A modern életmód – mesterséges fény, állandó hőmérséklet, folyamatos étkezés és kevés mozgás – megszünteti ezeket a ritmusokat, így a szervezet tartós „raktározó módban” maradhat. A fogyás ezért hullámzó folyamat, nem morális kudarc, hanem biológiai alkalmazkodás következménye.
A fogyás hullámzik – az energiamérleg és a biológiai alkalmazkodás története
Az energiamérleg tehát működik: ha tartósan több energiát viszel be, mint amennyit felhasználsz, nő a testtömeged. De amikor csökkented a kalóriát, a szervezet reagál: lassítja az anyagcserét, nő az éhség, csökken a spontán mozgás. Ez az adaptív termogenezis. Emiatt a fogyás nem egyenletes, hanem ciklusok sorozata.
Ehhez társul a szezonális anyagcsere-ritmus. A nappalok hosszának változása – a fotoperiódus – módosítja a melatonin-ritmust, ami a hypothalamuson keresztül hat a leptin-érzékenységre, az éhséghormonokra és az energiafelhasználásra. A rövid téli nappalok idején más az anyagcsere-állapot, mint a hosszú nyári nappali időszak alatt. Állatkísérletekben, sarkvidéki populációkban és hibernáló emlősökben jól látszik, hogy az inzulinérzékenység és a zsírraktározás szezonálisan változik.
A hőmérséklet is fontos jel. Hidegben a barna zsírszövet aktiválódik, az UCP1 fehérje révén nő az energiafelhasználás, és megjelenik a nem remegéses hőtermelés. Ez segíti a zsíroxidációt és az inzulinérzékenységet. Meleg, bőséges táplálék idején viszont a szervezet inkább raktároz. Ez az evolúciós logika: a nyár a felkészülés, a tél a felhasználás ideje volt.
A napfény mennyisége szintén befolyásolja az anyagcserét. A D-vitamin-szint, a cirkadián ritmus és az immunrendszer mind kapcsolatban áll az inzulinérzékenységgel. A „dawn phenomenon” – a reggeli vércukoremelkedés – is mutat szezonális különbségeket, mert a kortizol- és melatonin-ritmus változik a nappalok hosszával.
