A zsírszövet nem passzív raktár, hanem hormonálisan és immunológiailag is aktív szerv. A metabolikus egészség szempontjából nemcsak a zsírtömeg, hanem a zsírsejtek mérete, eloszlása és működése is számít. A túl nagy zsírsejtek oxigénhiányt, gyulladást és inzulinrezisztenciát okozhatnak, különösen akkor, ha magas inzulinszint gátolja a zsír mobilizálását. A mikrobiota, az életmód és a cirkadián ritmus együtt határozza meg, hogy a zsírszövet gyulladásos vagy egészséges irányba változik. A cél nem a gyors fogyás, hanem a zsírsejtek működésének és terhelésének fokozatos normalizálása.
A zsírszövet nem raktár – hanem hormonális és immunszerv
A zsírszövet működésének megértéséhez fontos különbséget tenni a zsírsejtek számának növekedése (hyperplasia) és méretük növekedése (hypertrophia) között. Felnőttkorban a testsúlynövekedés gyakran nem új zsírsejtek képződéséből, hanem a meglévők túlzott feltöltődéséből adódik. A túl nagy zsírsejtekben oxigénhiány alakul ki, ami immunsejteket vonz a szövetbe. Ilyenkor úgynevezett „koronaszerű” struktúrák jelennek meg és gyulladásos citokinek – például TNF-α és IL-6 – szabadulnak fel, miközben az inzulinérzékenységet javító adiponectin csökken. Ez a modern obesitas-kutatás egyik alapmechanizmusa.
A zsírsejt hormontermelő szerv, mey adipokineket bocsát ki: a leptin jelzi az energiaraktárak állapotát az agy felé, az adiponectin javítja az inzulinérzékenységet, a resistin és a visfatin gyulladásos folyamatokban vesz részt. Amikor a zsírsejtek túl nagyra nőnek, ezek az arányok eltolódnak, a leptinjelzés zavarttá válik és leptin-rezisztencia alakulhat ki. Ilyenkor az agy nem érzékeli a raktárakat és az étvágy fokozódhat.