De Te mégis elkezdesz sportolni, mert azt mondták. Magadhoz veszed az előírt szénhidrátot, ami a zsírhoz képest könnyű energiaforrás és mondjuk a GLUT1 és GLUT4 csatornákon keresztül az izomsejtekbe kerül. Itt most egy borzasztóan hosszú leírás jönne, hogy miért nehéz egy olyan raktárba (pl. izomsejt) szénhidrátot bejuttatni, ami már tele van, miért számít egyre kevésbé, hogy a raktáros (inzulin) percenként letelefonál (mostanra kit érdekel?), a lényeg az, hogy zsíranyagcsere nem tud aktiválódni, mert ahhoz alacsony szintű és folyamatos (legalább 40 perces) megterhelés kell (a zsír mobilizáció lassú) és a szükség, mint nagy úr sincs jelen, mert van könnyen elérhető energia bőven...
Mindeközben a testmozgás első pillanatában úgy érzed, hogy kirobbanó formában vagy, amit a magas vércukorszint is biztosít. Ennek a testmozgás intenzitásának megválasztásánál lesz jelentősége, a terhelés rossz megválasztása csak tetézi a szénhidrát mobilizálást (fussunk gyorsan komám, bírom én ezt!). Amennyiben nem reggelivel kezdődött volna a reggel, a vércukorszint esése szubjektíve is a terhelés csökkentésére sarkallna, az intenzitás visszavágása esetén pedig beindulhatna a zsír mobilizálása, mint másodlagosan elérhető energiatermelő folyamat. A keringő szénhidrát tehát egyszerre okoz olyan metabolikus állapotot, ahol az izmok gyorsan elfáradnak, miközben esély sincs arra, hogy a mitokondriumok száma és mérete növekedésnek induljon a megfelelő inger hatására. Ez az izomszövetben pl. olyan zsír vakólumok felszaporodásához vezet, melyek annak ellenére, hogy a felhasználás helyén vannak, elérhetetlenné válnak.
Mivel a testmozgásod egyre inkább szénhidrát-vezéreltté válik, a mitokondriumok működése beszűkül a méretük csökkenésével, számuk szintén csökken. Most már létkérdés, hogy a szervezet számára elérhető legyen a szénhidrát, a felhasználás mértékétől, a glikogénraktárak méretétől, a mobilizálás sebességétől függően hatalmas vércukor-szint ingadozások jelentkeznek, megnő az inzulin mennyisége, a sejtekben feltorlódik a cukor (különböző formában), melynek így hatalmas koncentráció ellenében kellene a sejtbe áramlania, amit pl. a GLUT1 csatorna (emlékeim szerint) nem is tud megtenni,a GLUT4 pedig szenved. Az inzulin hatása ennek következtében egyre csekélyebb.
Összefoglalva: a nem mozgás az izmok zsírfelhasználási képességének elvesztéséhez vezet, ezzel beszűkül a mozgás-intenzitás terjedelme, nehezebb megválasztani a megfelelő intenzitású mozgást. A rosszul megválasztott intenzitás a cukoranyagcserét aktiválja, ami egyrészt fáradsághoz, a mozgás idejének csökkenéséhez, így az izmok zsírfelhasználási képességének további csökkenéséhez vezet. Mellette persze az étkezés, az alvás, a folyadékfogyasztásod is egy katasztrófa...
...és most ott áll a raktáros és néz ki a fejéből, hogy most mi a túrót kellene csinálni...
[1] https://link.springer.com/article/10.1007/s00421-022-05120-0
[2] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25243820/
