Orvosi háttér

Elégtelen mozgás

A gyógyuláshoz olyan közepes intenzitású testmozgásra van szükséged, melyre a szervezeted jelenleg már nem képes. Gyorsan elfáradsz, ezért az eredmény biztosan elmarad.
Scroll Down
Insufficient physical activity

A metabolikus egyensúly felbomlása

A folyamat az előzőekben leírtak okán következik be: a szervezeted a terhelés hiánya miatt nem használja a zsíranyagcserét fizikai aktivitásra, a mitokondriumok száma és mérete, összhatékonyságuk az idő előrehaladtával csökken. Nem bonyolult: ha nem használod az izmaidat, azok veszítenek a tömegükből, nem leszel olyan erős. Na ez van kicsiben is. [1] A rossz mozgásforma és intenzitás miatt (ez lehet akár túlzottan megerőltető edzés is) a tested kénytelen a szénhidrát-anyagcserére támaszkodni. Ez légszomjjal, fáradékonysággal, vércukorszint-ingadozással jár. Tehát most már ha el is kezdesz mozogni, a dízel motor nem üzemel úgy, még képes vagy benzin bevitelével fenntartani a tevékenységet, nagy gázfröccsökkel üzemeltetni a szervezeted. És itt most még hangsúlyosan egészséges emberekről beszélünk, akikben a nem megfelelő fizikai terhelés miatt kezdődik el a metabolikus útvonalak illetve az ehhez kapcsolódó struktúrák átalakulása.

Az a zóna, ahol hatékonyan tudnád ezt a folyamatot visszafordítani, egyre szűkül, egyre könnyebben választasz alkalmatlan, erőfeszítést nem igénylő terhelést (lásd séta) vagy lendülsz át a másik oldalra és terheled túl a rendszert. Nem a Te hibád! A mezsgye egyre keskenyebb és nagyon meg kellene rajta tanulni egyensúlyozni.

Pedig az inzulin rezisztencia valójában nem betegség, hanem az evolúció ravasz megoldása arra, hogy a nyár folyamán a mozgáshoz már nem szükséges alapanyagot raktározza. Az izmokat próbálja megvédeni attól, hogy túltelítődjenek, helyette a májban és nagyobb mértékben a zsírszövetben történik a raktározás. A sejtek inzulinrezisztenciája jelzi, hogy elég volt, nem kérnek többet!

De a természetben eljön az ősz és a tél, amikor a dolgok rosszra fordulnak és - többek között - az izomsejtek követelni kezdik a tápanyagot. Hideg van, kevés az élelmiszer, ezért az izomsejtek inzulin-rezisztenciája megszűnik és átveszi a helyét az inzulin-szenzitivitás. Mostanra a vérben sincs nagy mennyiségű cukor, így megkezdődik a mobilizáció azokról a helyekről, ahová a nyáron a tárolás történt. Az inzulin-rezisztencia és az inzulin-érzékenység tehát periodicitást mutat a természetben. Ott viszont, ahol állandóan 22 fok van, ahol az élelemért nem kell fizikailag megküzdeni és az korlátlan mennyiségben minden napszakban rendelkezésre áll...nos ott a ciklusnak csak az egyik fele működőképes.

Ha így folytatod – és most nem megyek bele hogyan – cukorbeteg is leszel, ami a problémát súlyosbítja. Már képtelen vagy eltüntetni a cukrot a vérből, mert egyrészt a kevés mozgás miatt kezd felhalmozódni minden formában az izmokban is, másrészt a tárolás és mozgósítás is egyre nehezebb. Van egy raktárad, ahol irdatlan mennyiségű üzemanyagot tárolsz hordóban, tartályban és ki tudja még hogyan (glikogén, zsír), de a hordót megemelni sem tudod (szállítás), önteni is alig tudsz belőle (felhasználás) és ha érkezik újabb rakomány (márpedig érkezik: étkezés) már nincs hova rakni és egyre nehezebb begyömöszölni a raktárba, így ott van a folyosón, a kapuban, mindenhol...

És akkor jönnek a protokolláris tanácsok, hogy - Egyél naponta 5-6 alkalommal keveset (azaz naponta ennyiszer kell a benzint logisztikázni); - Ha elmész sportolni, előtte még rendelj egy adagot, nehogy kevés legyen, biztos, ami biztos (szénhidrátbevitel testmozgás előtt); - És mérd is ki, mert a 160g szénhidrát...na az a tuti....!

Meg fognak kövezni, egészen biztosan, de azért ez elég meredek...és a legdurvább, hogy ezt mindannyian így tanuljuk. Nem jut eszünkbe megkérdezni, hogy „Ez így biztos OK?” Nem, egyáltalán nem az. Ha a mitochondriumoknak ez jó lenne, akkor a diabeteszesek fogynának, lassan le lehetne venni őket Merckforminról, az inzulin újra ellátná a funkcióját, nem kellene mérleggel rohangálniuk és köszönnék szépen, jól volnának. És ehhez mindössze

hetente

7
étkezés
180
perc futás

pontosan elég volna.

De Te mégis elkezdesz sportolni, mert azt mondták. Magadhoz veszed az előírt szénhidrátot, ami a zsírhoz képest könnyű energiaforrás és mondjuk a GLUT1 és GLUT4 csatornákon keresztül az izomsejtekbe kerül. Itt most egy borzasztóan hosszú leírás jönne, hogy miért nehéz egy olyan raktárba (pl. izomsejt) szénhidrátot bejuttatni, ami már tele van, miért számít egyre kevésbé, hogy a raktáros (inzulin) percenként letelefonál (mostanra kit érdekel?), a lényeg az, hogy zsíranyagcsere nem tud aktiválódni, mert ahhoz alacsony szintű és folyamatos (legalább 40 perces) megterhelés kell (a zsír mobilizáció lassú) és a szükség, mint nagy úr sincs jelen, mert van könnyen elérhető energia bőven...

Mindeközben a testmozgás első pillanatában úgy érzed, hogy kirobbanó formában vagy, amit a magas vércukorszint is biztosít. Ennek a testmozgás intenzitásának megválasztásánál lesz jelentősége, a terhelés rossz megválasztása csak tetézi a szénhidrát mobilizálást (fussunk gyorsan komám, bírom én ezt!). Amennyiben nem reggelivel kezdődött volna a reggel, a vércukorszint esése szubjektíve is a terhelés csökkentésére sarkallna, az intenzitás visszavágása esetén pedig beindulhatna a zsír mobilizálása, mint másodlagosan elérhető energiatermelő folyamat. A keringő szénhidrát tehát egyszerre okoz olyan metabolikus állapotot, ahol az izmok gyorsan elfáradnak, miközben esély sincs arra, hogy a mitokondriumok száma és mérete növekedésnek induljon a megfelelő inger hatására. Ez az izomszövetben pl. olyan zsír vakólumok felszaporodásához vezet, melyek annak ellenére, hogy a felhasználás helyén vannak, elérhetetlenné válnak.

Mivel a testmozgásod egyre inkább szénhidrát-vezéreltté válik, a mitokondriumok működése beszűkül a méretük csökkenésével, számuk szintén csökken. Most már létkérdés, hogy a szervezet számára elérhető legyen a szénhidrát, a felhasználás mértékétől, a glikogénraktárak méretétől, a mobilizálás sebességétől függően hatalmas vércukor-szint ingadozások jelentkeznek, megnő az inzulin mennyisége, a sejtekben feltorlódik a cukor (különböző formában), melynek így hatalmas koncentráció ellenében kellene a sejtbe áramlania, amit pl. a GLUT1 csatorna (emlékeim szerint) nem is tud megtenni,a GLUT4 pedig szenved. Az inzulin hatása ennek következtében egyre csekélyebb.

Összefoglalva: a nem mozgás az izmok zsírfelhasználási képességének elvesztéséhez vezet, ezzel beszűkül a mozgás-intenzitás terjedelme, nehezebb megválasztani a megfelelő intenzitású mozgást. A rosszul megválasztott intenzitás a cukoranyagcserét aktiválja, ami egyrészt fáradsághoz, a mozgás idejének csökkenéséhez, így az izmok zsírfelhasználási képességének további csökkenéséhez vezet. Mellette persze az étkezés, az alvás, a folyadékfogyasztásod is egy katasztrófa...

...és most ott áll a raktáros és néz ki a fejéből, hogy most mi a túrót kellene csinálni...

[1] https://link.springer.com/article/10.1007/s00421-022-05120-0
[2] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/25243820/

Futhatunk tovább?

Rebooting your body